A HÍD Szociális, Családsegítő és Gyermekjóléti Központ és Szolgálat egyéni pszichés támogatáson túl családterápiás keretek között is segítséget nyújt.
Ennek a megközelítésnek alapelve, hogy nem az egyénben, hanem a családi rendszerben, a családtagok közötti interakciókban igyekszünk feltárni azokat az elakadásokat, melyek egyéni vagy kapcsolati tüneteket eredményezhetnek.
A hozzánk forduló családok között egyre nagyobb arányban fordulnak elő úgynevezett mozaikcsaládok. „A mozaikcsalád egy olyan új életközösség, melyet az egyik szülő és gyermekei alkotnak a pótszülővel, illetve új partnerrel, aki esetleg szintén hozza a saját gyermekeit az új családba.” Létrejöhetnek válás következtében (ez manapság a leggyakoribb előzmény), vagy egyes esetekben az egyik szülő halála után. Ezeknek a családoknak mindegyikére jellemző, hogy valamennyi családtag komoly veszteséget élt át (pl. válás), illetve hogy a gyermek(ek)nek az egyik szülője máshol él. A mozaikcsaládok száma egyre emelkedik.
Pszichológiai szempontból fontos elkülönítenünk a pótanyás, a pótapás, az összetett (mindkét szülő hoz vér szerinti gyermeket az új családba) és a részidős (egyik szülő gyermeke bizonyos időszakonként csatlakozik az új családhoz, alapvetően viszont külön él) mozaikcsaládokat egymástól, sok szempontból ugyanis különböző kihívásokkal küzdenek. Vannak azonban általánosságban is megfigyelhető nehézségek, amikkel a legtöbb mozaikcsaládnak meg kell küzdenie. Ilyen például, hogy a párnak nincsenek „gondtalan mézesheteik”, amikor párként összecsiszolódhatnak, és olyan élményeket szerezhetnek, amikhez a nehézségek közben később visszanyúlhatnak. Ehelyett rögtön egy komplex család születik, akár több gyermekkel. „A különböző életstílusok, értékrendszerek, szabályok és együttélési szokások gyakran összeütközésbe kerülhetnek egymással”. Ezek bizonyos mértékig természetesek, gyakori mégis az az irreális elvárás, hogy rögtön jól működő család legyenek. Emellett ha a bármelyik tagnak családként (még) nincs önazonossága, akkor nem lesz meg a biztonságérzete, szorongani fog, és hosszú távon más családra fognak vágyni. „A közelség csak közös élmények és tapasztalatok révén alakulhat ki”. A gyerekek szempontjából nehézség továbbá, ha megváltozik a testvérek sorrendje, és ezzel együtt sokszor a velük szemben kialakult elvárások is (pl. a legidősebb gyerek dolga lesz a mosogatás, de akár kevésbé gyakorlatias dolgokban, például az „engedés”-ben).
A mozaikcsaládokban a pótszülőknek nehéz megtalálnia pozícióját, feladatait. Jellemző érzés lehet esetükben az általános félelem, hogy a különélő szülő a gyereknek vonzóbb marad, valamint a rossz lelkiismeretet, mert betolakodónak érzi magát, aki elfoglalta a másik szülő helyét annak gyermeke mellett. Ha a pótszülő el tudja engedni a versengést a különélő szülővel, akkor ezek az érzések többnyire nem alakulnak ki. Emellett fontos egyértelműen megfogalmazni a szülőknek gyermekeik felé, hogy a pótszülő szeretetével nem árulja el szülőjét, ugyanakkor nem „kötelező” neki szeretni a pótszülőt. Hagyjanak időt az új kötelékek kialakulásához.
A különélő szülő szintén nincs egyszerű helyzetben. Ideális esetben „a különélő szülővel a közös felügyelet az irányelv” (hiszen a gyermeknek továbbra is mindkét szülőjére szüksége van), a különélő szülők pedig továbbra is beszélnek és egyeztetnek egymással a gyermeket érintő kérdésekben. Továbbá segíthet, ha a szülő és a pótszülő elismeri egymás szerepét és helyét a rendszerben, ezzel leküzdhetők a mindkét oldalon jelentkező félelmek és negatív fantáziák. „A pozitív, kooperatív kapcsolatuk is nagy előnyt jelent.”
A fentiekből láthatjuk, hogy egy mozaikcsalád kialakulásához sok idő és sok beszélgetés szükséges: Fontos tisztázni, kik tartoznak a családhoz, illetve a tágabb mozaikcsaládhoz, a gyerekekkel érdemes kicsit arról is beszélgetni, hogy kit hogyan szólíthat, és fontos kialakítani az új szerepeket, határokat. Ez hosszas folyamat, ami mindenkitől türelmet és toleranciát igényel. A családterápia segítség lehet abban az esetben, ha ez a fejlődési folyamat elakad, nehézségekbe ütközik. Ha Ön is ilyen helyzetben van, keresse Szolgálatunkat bizalommal!
A fenti cikkhez vezérfonalként szolgált V. Krähenbühl, H. Jellouschek, M. Kohaus-Jellouschek és R. Weber Mozaikcsaládok című könyve (2007, Animula), és az idézetek is ebből a könyvből származnak.
Strobl Andrea
pszichológus
