A HÍD Szociális és Gyermekjóléti Szolgálat tapasztalatai összhangban állnak az országos felmérésekkel. A gyermekbántalmazás gyakori jelenség – gyakoribb, mint azt hisszük, hinni szeretnénk. Nagyon fájdalmas, a személyiségfejlődésben mély lenyomatot hagyó, amikor a családon belül találkozunk bántalmazással, abúzussal, hiszen ezen esetekben a gyermekek pont attól a személytől szenvedik el a traumát, akitől a kiszámítható oltalmazást várnák.
A hospitalizálódott csecsemők belehaltak a kötődés, szeretet hiányba, hiába biztosították számukra a fennmaradáshoz nélkülözhetetlen fiziológiai szükségleteket. (Kaptak élelmet, elhelyezést az árvaházakban). Az érzelmi kötődés igénye – hogy megkeressük azt az embert, akihez odafordulhatunk, akit megkérhetünk hogy öleljen át – a génjeinkben van. Azért kell érzelmileg kötődnünk, hogy fizikailag és mentálisan egészségesek legyünk – hogy életben maradjunk. A kapcsolat, kötődés elsődleges szükségletét kutatások, tapasztalatok egyértelműen bizonyítják. Számos innovatív terápiás irányzat (pl. EFT Érzelem Fókuszú Terápia) ismerte fel és helyezte figyelme központjába a kötődési mintázatokat, amik meghatározóan hatnak párkapcsolatainkra, sorskönyvünkre.
Ezért is fontosak a mintaként szolgáló kapcsolataink. Nem elégséges az, hogy az anya, apa ( nagymama, tanító, férj, feleség stb.) fizikailag elérhető, a biztonságos kötődésre irányuló érzelmi szükséglet kielégítése számos ponton zátonyra futhat.
Az egyik legfájóbb, legveszélyesebb zátony az, amikor a kiszámíthatóan jelen lévő tekintélyszemély ahelyett, hogy kiszámíthatóan oltalmazná, segítené a gyermeket, kiszámíthatóan bántalmazza!
Az Európa Tanács legutóbbi, 2011-es kutatása szerint a szexuális erőszak valamilyen formájával minden ötödik gyerek találkozik.100 esetből csupán 10 derül ki hazánkban, melyből a felmérések szerint büntetőeljárás egy miatt indul. A gyermekvédelem statisztikái szerint évente 20 ezer gyerek válik valamilyen – lelki, fizikai, szexuális – bántalmazás áldozatává. A szakma egyetért abban, hogy a magas latencia miatt e szám többszörös szorzója érzékelteti a valós helyzetet.
Súlyos, az életet közvetlenül veszélyeztető bántalmazás vagy az erkölcsi fejlődést jelentősen és helyrehozhatatlanul károsító veszélyeztetés, elhanyagolás esetén lehetőség van a gyermek azonnali „kiemelésére”. Mindez gyakran elmélet marad, mert az esetek többsége sajnos nem kerül nyilvánosságra.
Nagyon fontos az is, hogy súlyos veszélyeztetettség esetén kellő időben érkezzen meg a megfelelő, szakszerű segítség. Ennek első lépése a jelzések. A jelzőrendszer része mindenki, aki a gyermekkel kapcsolatba kerül, köztük például védőnő, orvos, óvónő, tanító … , végsősoron minden lakos.
Mit takarhat a jelzés? Mikor és kit szükséges értesítenünk? Ebben próbálunk az alábbiakban segítséget nyújtani:
Veszélyeztető magatartás esetén, különösen ha az gyakori írásban jelzünk a Gyermekjóléti Szolgálatnak (2092 Budakeszi Fő u. 103.)
Súlyos veszélyeztető magatartás, folyamatos vagy gyakori elhanyagolás, egészséget fejlődést vagy akár az életet súlyosan veszélyezteti, azonnal jelzés szükséges a hatóság / Gyámhivatal, Rendőrség/ és a Gyermekjóléti Szolgálat felé. Ezt követően elengedhetetlen az írásbeli tájékoztatás, bejelentés is. Ugyanez szükséges az életet veszélyeztető magatartás esetén is. Fontos! A beérkezett jelzést zártan, titkosan kezeljük, amennyiben a gyermeket súlyos bántalmazás fenyegeti, ezzel védjük a jelzést tevőt!
Társadalmunk, közösségeink, végső soron mindannyian felelősséggel tartozunk a jövő generációiért, környezetünkben nevelkedő gyermekekért. Szülői és egyéni odafordulással, megértő figyelemmel, szeretettel minden gyermekből sikeres felnőtt válhat. Ugyanakkor vannak olyan nem választott traumák és veszélyek, melyek visszafordíthatatlanok és mély sebekkel járnak. A gyermek elhanyagolás, bántalmazás ezek közé tartozik! Ezért is fontos, hogy felelősséggel éljünk a jelzéssel, hogy az arra rászoruló gyermekek segítséget, támogatást, egy olyan „panorámát” láthassanak, kapjanak melyben nem a félelem és kopárság indái burjánzanak! Rajtunk is múlik, hogy adunk-e esélyt egy ablaknak, mely mögött reménnyel táplált, védett oázis húzódik, mely egy egészséges(ebb) személyiségfejlődés reményét hordozza!
Mindannyiunk - kollektív és egyéni - felelőssége az „ablak nyitás”, a bántalmazott, elhanyagolt gyermekek felé tett karnyújtás, mely AZ ÖN JELZÉSEN is múlik!
